Példátlan összefogás indult a hétvégén eltűnt Egressy Mátyás felkutatására. A rendelkezésre álló információk alapján a 18 éves fiút eltűnése óta Budapest több pontján is észlelték, azonban a beszámolók szerint zavartan viselkedett, és amikor megszólították, pánikba esett, majd elmenekült. Felmerül a kérdés: hogyan történhetett meg, hogy senki sem tudott érdemben segíteni neki? Mit tehetünk mi, ha hasonló helyzetben lévő emberrel találkozunk? A kérdésekre Sarkadi Bálint klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta adott választ.

Tömeghelyzetek és a felelősség elmosódása

Az eltűnt fiatal ügye az egész országot megmozgatta. A családtagok, barátok, ismerősök és a hatóságok mellett civilek ezrei csatlakoztak a kereséshez. A közösségi médiában csoportok jöttek létre, ahol folyamatosan osztották meg az információkat, illetve sokan együttérzésüket fejezték ki a család iránt.

Mátyás péntek este a budapesti V. kerületben található Ötkert szórakozóhelyre ment, ahonnan szombat hajnalban, körülbelül két óra körül távozott. Ezt követően azonban nem érkezett haza a XI. kerületi lakásába. A későbbi észlelések szerint több városrészben is feltűnt, de láthatóan zaklatott állapotban volt, és elhárította a segítséget.

Sajtóinformációk szerint egy dunai hajó kamerafelvétele vasárnap reggel rögzített egy esetet a Lánchíd környékén, amelynek lehetséges összefüggését a fiatal eltűnésével a rendőrség vizsgálja. Eközben egy 16 éves tanú is jelentkezett, aki az Örs vezér terén vélte felismerni Mátyást, és vallomást tett a hatóságoknál.

Miért nem avatkozik be senki?

Sokan teszik fel a kérdést: ha ennyien látták a fiút, miért nem kapott segítséget? Sarkadi Bálint szerint ebben szerepet játszhat egy jól ismert pszichológiai jelenség.

– Amikor sok ember van jelen egy adott helyzetben, az egyéni felelősségérzet gyakran csökken – magyarázza a szakember. – Ilyenkor mindenki arra számít, hogy majd valaki más lép közbe. Ezt nevezzük a pszichológiában bystander hatásnak vagy kollektív felelősségnek. Paradox módon minél nagyobb a tömeg, annál kisebb az esélye annak, hogy valaki ténylegesen segítséget nyújt.

A jelenség legismertebb példája az 1960-as évekből származó Kitty Genovese-eset, amely hosszú ideig tankönyvi példaként szerepelt. Bár az eset részleteit később pontosították, arra mindenképpen rávilágított, hogy tömeghelyzetben az emberek hajlamosak passzívan szemlélni az eseményeket.

A szakpszichológus szerint egy zavart állapotban lévő személy viselkedése különösen nehezen értelmezhető lehet a kívülállók számára. Ha az érintett fél elutasító, menekül, vagy félelmet mutat, az bizonytalanságot kelt másokban, ami tovább csökkenti a beavatkozási hajlandóságot.

Hogyan segíthetünk biztonságosan?

– Az ilyen helyzetekben a legfelelősebb döntés a hatóságok értesítése – hangsúlyozza Sarkadi Bálint. – A rendőrség és a mentőszolgálat megfelelő eszközökkel és tapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy egy mentálisan zavart személyhez biztonságosan közelítsen. A jó szándékú, de felkészületlen beavatkozás veszélyes lehet mindkét fél számára.

A szakértő szerint nem az a cél, hogy bárki hősként lépjen fel, hanem hogy felelősen, a saját és mások testi épségét szem előtt tartva cselekedjen – sok esetben már azzal is segítünk, ha időben értesítjük az illetékes szerveket.

Hasznos tanácsok hasonló helyzetekre

• Ne kövessük a zavartan viselkedő személyt, mert ez fokozhatja a veszélyt.
• Azonnal értesítsük a rendőrséget, és adjuk meg a pontos helyszínt, valamint minden fontos részletet.
• Ne próbáljuk egyedül megoldani a helyzetet.
• Mindig a biztonság legyen az elsődleges szempont.